Viszont a legnagyobb baj az hogy most sem hagylak faképnél titeket.... Mert külön csak erre az alkalomra írtam egy novellát amelyet a szereplők képeivel kaptok meg. Ennek semmi köze sem a Vakáció extrákkal, sem a Véletlen nem létezik történetekhez. Csak egy külön álló rövid novella erre az alkalomra. Ezért szeretném ha alapos kritikát kapnék vissza. Nem kell 30 oldalas vélemény, elég ha megnyomjátok a gombokat vagy a chat-be írtok egy szót vagy akármi. Csak azt szeretném hogy ne csak én törjem magam ha már felrakom nektek a részeket.
Köszönöm a figyelmet.
Akkor íme....
A szereplők:
 |
| Buck Darwin (Thomas Dekker) |
 |
| Gail Balding (Jennifer Lawrence) |
 |
| Cruz Montgomery (Lily Collins) |
 | ||||
| Willie Godbert (Jeremy Sumpter) |
Szenvedélyes érzelem: A Gyűlölet
Ezer meg egy vagy még isten tudja mennyi ember mondja azt hogy a tízen évesek komolytalanok, önzők, lusták egyszóval seggfejek.
Ilyenkor általában felnevetek... Igen? A lényeg az hogy rohadtul nem ítélkezhetnek mások felett, bár lehet hogy van igazság ebben de az is lehet hogy vannak kivételek.
Sőt, nem is lehet...biztos vagyok benne.
Én is a kevesek közé tartozok.
Nem vagyok az a közismert lány aki minden héten részegen fetreng az árokban és a pasijait is hetente váltogatja. Szeretek elbújni a világ elől... és szeretek különc lenni...Ellentétben az osztályom 80 %- ával akik emiatt ki nem állhatnak és szeretik pokollá tenni az életemet.
Egyedül a legjobb barátnőm az aki segít túl élni minden egyes tanítási napot. Cruz Montgomery..mindig is számíthattam rá, mellettem állt akár mekkora bajba is kerültem.
És volt még valaki...Egy névtelen fiú az internetről , akit csak úgy ismertem "Don". Valami véletlen folytán jobban kezdtem benne bízni mint saját magamban, vagy akár Cruzban.De ezt nem mertem megkockáztatni..
Viszont az aki a legtöbb szenvedést és megalázkodást okozta már gyerekkorom óta ismertem és ki nem állhattam, az nem más mint a közismert Buck Darwin. Tipikusan a menők, és a lógós nagyszájú bandába tartozott akár csak a legjobb barátja, Willie Godbert. Ők ketten megtestesítették magát az ördögöt sőt még annál is rosszabbat.
Nem egyszer volt már hogy túl lőttek a célon, egyszer például testnevelés órán mikor kigáncsoltak én pedig eltörtem az orromat és a csuklómat.
Jót röhögött rajtam az osztály...meg a tanár is.
****
Mint minden reggel mielőtt iskolába mentem leültem a gép elé hogy megbeszéljem Donnal az előző napi dolgokat, az érzéseket amelyek nyomták a lelkemet. Vagyis általában mindent. Ő volt a virtuális legjobb barátom, bár isten tudja milyen messze lehetett tőlem..
*Don: Jó reggelt. Hogy aludtál?:D
Elmosolyodtam.
*Girl: Szia. :D Jól, bár egy kicsit nyugtalanul. Megint az osztálytársamról álmodtam. Bár most nem ő törte el a kezemet hanem én az övét. xD
*Don: Ajjajj xD De harcias vagy. :D Máskor talán igyál valami nyugtató teát vagy nem tudom.. :D
*Girl: Tudod hogy én mindig nyugodt vagyok.:DDDD Meg különben is megérdemelte :P
*Don: Ebben biztos vagyok :D Az aki téged bánt az én ellenségem is :) Milyen órával kezdesz?
*Girl: Tesi...-.-" xD Te? :)
*Don: Én is... nem szeretem. :D Majd gondolok rád......
Felnevettem majd az ajkamba haraptam és gépelni kezdtem.
*Girl: Én mindig gondolok rád. Mostanában talán túl sokszor is. Nem ma van hogy fél éve beszélgetünk? xDDDD :O
*Don: Ez kedves tőled, én is mindig gondolok rád. De, azt hiszem igen ;)
*Girl: És mikor találkozunk végre? *.* :)
*Don: Nem tudom... mikor szeretnél?
*Girl: :D Ez vicces... nem is tudom hogy hol vagy... Mi van ha nagyon messze tőlem?
*Don: Nem vagyok messze tőled hidd el nekem. ;)
*Girl: Én elmondtam neked hogy hol élek :P Fél év után itt a ideje annak hogy te is elmondd. :P
*Don: Ezt szeretnéd? :D Kalifornia, Los Angeles.... :P :))))))))
Felcsillant a szemem. Tehát tényleg nincs olyan messze. Egy városban lakunk.
*Girl: Naaaaaaa :DDD Ez jóóóóóóóóó :D
*Don: Örülsz neki? Örülök hogy örülsz. :D
*Girl: Igen, örülök. Csak annak nem hogy ilyen sokáig tartott hogy elmondd. Viszont az már jó jel hogy nem kellett sokáig fűzni téged. :D
*Don: Akkor? Mikor találkozunk? :)
*Girl: Hmmmmm... ;) Grand Central Market ? :D Ma? Este 6? Holnap nincs suli :P
*Don. xD Oké. Az nincs is messze... Én kb. fél 3- kor végzek a suliban. És honnan fogom tudni hogy te vagy az?
*Girl: Tudni fogod.
*Don: Na ne gyere nekem ezzel :D Honnan tudnám? :) ;) Egy tábla lesz nálad?xDD
*Girl: Nem hanem egy neked szóló levél és egy foci labda. :D
*Don: És ha rajtad kívül még vagy tízen lesznek labdával a kezükben? Különben is.. honnan jött ez neked? :D
*Girl: Mivel szeretsz focizni és nem rég megnyertetek egy meccset gondoltam jó ajándék lenne ha valaha találkoznánk. :D
*Don: Igazad van. Ne haragudj :) Naaaa de most mennem kell. Indulok a suliba. Akkor ma este hat... labda és egy levél amit egy gyönyörű lány akar nekem adni. Ez jól hangzik.
Elmosolyodtam.
*Girl: Honnan veszed hogy szép vagyok? xDDDDDDDD
*Don: Tudom :D
****
Mikor beértem a suliba gyorsan kikaptam a torna cuccomat a szekrényemből és rohantam is az öltözőbe átöltözni.A fiú öltöző előtt szó szerint belebotlottam Willie-be.
Jól kezdődik a reggel.
-Mi van? Nem látsz vak egér?- kérdezte majd röhögni kezdett
-Mi van? Nem mész arrébb gumi bogyó? - vágtam vissza
-Hogy mi? Már becézgetsz is sziporka?- kérdezte
-Ha nem haragszol bemegyek az öltözőbe, jó? Amúgy hol hagytad a szerelmedet?- kérdeztem
-Félrebeszélsz cukorbogyó? Nem én vagyok aki egész nap a barátnőmet ölelgetem.
-Ez igaz mert nincs is egy lány se a suliban aki beszélne veled..
-Hát.. mivel nem is beszélgetni szoktam velük...- kezdett röhögni idétlenül
Forgatni kezdtem a szememet.
-Lám lám.- jött ki az öltözőből Buck önelégült vigyorral
-Te is itt vagy? Gratulálok. - mondtam
Buck Willie-re nézett.
-Miért beszélsz vele? Rá vagy szorulva?- kérdezte
-Majdnem fellökött mikor kijöttem az öltözőből..
-Igen? -nézett rám Buck- Megint kezded kis csillag?
-Te miről beszélsz?
-Ugyan, Gail..tudom hogy szerelmes vagy belém. Mondd csak ki.- Buck direkt hangosan mondta ugyanis abban a pillanatban jöttek ki a többiek az öltözőből. -De tudod mit? Rájöttem hogy leszbikus vagy és már nem kellesz.- röhögte el magát mire mindenki nevetni kezdett.
Az ajkamba haraptam majd Buckot fellökve a lányöltözőbe mentem és jól becsaptam magam mögött az ajtót.
Cruz a padon ült átöltözve és engem várt.
-Úristen, mi történt már megint?- állt fel
-Megverem, esküszöm megverem.- a fejem már vörös volt az idegtől
-Mit mondott már megint?- sóhajtott fel
-Leszbikusnak nevezett.- dobtam le a földre a torna zsákomat
-Hogy mi van? Ne már...ennyire azért nem..- kezdett bele
.Dehogynem. Ma tuti megölöm. Fellógatom a gerendára és pofozni fogom mint a boxzsákot.- mondtam
Cruz felsóhajtott.
-Ez már nagyon gyerekes. Első óta tart köztetek ez a háború. Nem kéne fegyverszünetet kötnötök? Már 17 évesek vagytok.- mondta
-Ezt inkább neki mondd.- kezdtem öltözni
****
Mint mindig, a torna órát bemelegítéssel és futással kezdtük. Akárhányszor elmentem Buck előtt mindig hallottam hogy valamit súgott Willie fülébe majd röhögni kezdtek.Igaza volt Cruznak ez már nagyon gyerekes.
-Figyeljetek.- kezdett kiabálni a tanár, Mr. Shoe- Kiválasztok két embert csapatkapitánynak. Röplabdázni fogunk.
Mindenki ujjongani kezdett és leültünk a padra.
-Buck és Justin lesznek a csapatkapitányok. Gyertek ide.- hívta oda őket majd Buck már mondta is az első nevet.
-Willie.- mondta majd lepacsizott vele mikor mellé állt
Justin is választott egy embert.
Buck ekkor végig nézett az osztályokon és megakadt rajtam a szeme mire gúnyosan mosolyogni kezdett.
-Gail, ha már szerelmes vagy belém megtisztelnél?- kérdezte mire mindenki röhögni kezdett
-Mivan Darwin? Nem elég a barátod? Nem elégít ki?- vágtam vissza
Buck szeme megakadt újra rajtam majd pörgetni kezdte a labdát a kezében.
-Hogy mit mondtál?- kérdezte Willie
Felálltam.
-Tudtommal ti vagytok homokosok.- mondtam-Vagy senki nem tud arról hogy mi volt a nyáron? Hogy annyira be voltatok rúgva hogy lesmároltátok egymást?
Csend lett majd egy pillanatnyi hatásszünet után mindenki hangosan röhögni kezdett.
-Szóval ki is itt a homár?- indultam el felé majd kikaptam a kezéből a labdát-Először nézz magadba Darwin aztán dumálj nekem. Ez már gyerekes amit csinálsz.- mondtam és elindultam a kijárat felé
-Hova mész Gail?- kiabált utánam a tanár mire becsaptam magam mögött az ajtót.
****
Az elkövetkező három órában Buck egy szót se szólt hozzám,nem kezdet el piszkálni, nem szólogatott be, nem röhögött rajtam.
Talán megjött az esze és megfontolta amit mondtam?
Áhh..kevés rá az esély.
-Gail...mi van Buckal?- súgta a fülembe Cruz
Vállat vontam.
-Mi lenne?
-Észrevetted hogy nem piszkál? Lehet hogy tényleg benőtt a feje lágya? Na jó, neeem. Biztos vagyok benne hogy másról van szó.- mondta
Buck ekkor felállt majd oda jött a padunkhoz és fölém hajólt.
Furcsán tekintettem fel rá.
-Mivan?
-Öhm...Gail. Beszélhetnénk?- súgta
-Beszélünk. Mit akarsz?- kérdeztem
-Ami tesin történt én szeretnék..- kezdett bele
-Igen? Hallgatlak.- mondtam mire Buck egy hirtelen mozdulattal kihúzta alólam a széket én pedig hatalmasat estem és alaposan beütöttem a fejemet a mögöttem lévő padba.
Mindenki röhögni kezdett.
Cruz utánam kapott de a fejem alól vér kezdett csordogálni.
-Te idióta. Mit csináltál?- üvöltötte Cruz
Buck csak állt fölöttem és nézte ahogy Cruz megpróbál talpra állítani.
-Gail..hallasz engem? Gail...- kezdett pofozgatni
Nem ájultam el de irtózatosan fájt a fejem.
-Cruz. Cruz? Vigyél haza.- mondtam halkan
-Haza? A kórházba viszlek.
-Nem- vágtam rá- Jól vagyok.
-Jól? Vérzik a fejed..
-Mondom hogy jól vagyok.
-Gail, nem hiszem hogy...
-Segíts felállni.- fogtam meg a kezét
-Majd én segítek.- nyúlt értem Buck mire Cruz nagyot csapott az arcára
-Hozzá ne merj érni. Ez mind miattad történt. Ha nem lennél ennyire gyerekes és komolytalan akkor..
-Hagyd Cruz. Nem érdemes. Segíts inkább.- mondtam
Cruz a hónom alá nyúlt majd lassan felemelt mire megszédültem.
-Gail, biztos vagy benne hogy..
-Csak vigyél haza.- vágtam rá
Cruz lassan elindult velem az ajtó felé mire Buck utánunk kiabált.
-Ne haragudj Gail. Én...sajnálom.- mondta
Hátrafordultam.
-Tudod mit? Már megszoktam.- mondtam majd Cruzzal karöltve kiléptem a teremből.
****
A szüleim nem voltak otthon így Cruz ragaszkodott hozzá hogy velem maradjon de nagy nehezen le beszéltem róla. Tudtam hogy van elég baja anélül is hogy engem kelljen ápolgatnia. Ott van neki a pasija, Andy akivel egyre többet veszekednek, a szülei akik válófélben vannak és én, aki minden nap a baromságaimmal fárasztom.
-Jólvan, de ha van valami, akármi, ha rosszul vagy szólj, megértettél?- kérdezte
-Igen, meg. És köszönöm hogy haza hoztál.- mondtam
-Nincs mit szivem.- ölelt át óvatosan majd egy puszit adott a fejemre
-Mindent köszönök.- mondtam
-Neked bármit.- mondta majd felállt és az ajtóhoz sietett- Majd hívlak. Pihenj és szólj ha van valami.- mondta majd kiment a szobámból egyenesen a kocsiig és elment
Nem telt bele 10 perc én már el is aludtam.
Mikor felébredtem az órám fél négyet mutatott. A fejem úgy elkezdett lüktetni hogy az órából is négyet láttam.
Nagy nehezen feltápászkodtam, és a fiókomhoz csoszogtam gyógyszerért amit pár perc kutakodás után meg is találtam.
Bevettem 2 db fájdalomcsillapítót és bebújtam az ágyba.
Mikor elmúlt az a hasogató érzés felnyitottam a laptopomat és írni kezdtem. 4 óra volt vagyis már otthon volt.
*Girl: Szia. Mi újság? :)
Pár perccel később válaszolt.
*Don: Szia. Semmi érdekes. Veled? Hogy telt a napod? :)
*Girl: Rosszul. Otthon fekszem. :(
*Don: Mi történt? :O Beteg vagy?
*Girl: Rettenetesen fáj a fejem. Ma az osztálytársam akit annyira utálok kihúzta alólam a széket én pedig bevertem a fejemet, annyira hogy vérezni kezdett.
*Don: Tessék?
*Girl: Ez az egész úgy kezdődött hogy leszbikusnak nevezett én pedig azt hazudtam az osztály előtt hogy smárolt a legjobb barátjával. Gondolom ettől begőzölt és mikor már kezdtem azt hinni hogy normális mert bocsánatot akar kérni kihúzta alólam a széket. Ennyi történt. :)
Percekig vártam mire visszaírt, akkor is csak pár mondatot...
*Don: Öhmmm..ne harahgsudj de mennekm kell...
Gondolom annyira sietett hogy nem tudott rendesen gépelni. Aranyos.
*Girl: De akkor áll még a mai randink?
Kb. 20 percet vártam de nem írt vissza. Mi üthetett belé?
Értetlenül lecsaptam a laptopomat majd felálltam és lassan elindultam az ajtó felé. Már nem fájt annyira a fejem viszont szédülni kezdtem. Óvatosan lépdelni kezdtem lefelé a lépcsőn és mikor leértem a nappaliba valaki csöngetni kezdett.
-Már csak ez hiányzott.- mondtam majd elindultam az ajtó felé
Mikor kinyitottam a szememet fáradtan tekintettem az előttem álló alakra.
-Te meg mit keresel itt?- kérdeztem csukott szemekkel
-Neked is szia.- köszönt halkan Buck
-Mit akarsz? Most egyedül vagyok, senki nem fogja látni hogyan alázol meg.- mondtam
-Nem akarlak megalázni én csak beszélni szeretnék veled.- lépett be az ajtón
-Hát persze, gyere csak nyugodtan. Figyelj, nekem erre nincs időm. Már készülődnöm kéne.- mondtam
-Bocsánatot szeretnék kérni. Én nem akartam ezt. Igazad van, gyerekes vagyok és egy idióta. bocsáss meg kérlek.- mondta
-Ahha..na jó. elég a mesedélutánból. Most menj el.- mondtam
-Nem megyek sehova amíg azt nem mondod hogy....
-Még te akarsz engem kényszeríteni valamire? Te, aki megkeserítetted az életemet?
-Én nem....
.De, te. Miért? Akkor mi volt mikor kigáncsoltál és betörtem az orromat?
-Azt nem én csináltam hanem Willie. De bocsánatot kérek a helyében is. -mondta
-Nem kell a bocsánatkérésed és most pedig menj el.- mutattam az ajtó felé mire megszédültem és oldalra estem de Buck utánam kapott és megfogott mielőtt újra a földön landoltam volna. A karjába vett és felvitt az emeletre majd lerakott az ágyamra.
Fájdalmasan fogni kezdtem a fejemet.
-Szerintem tényleg jobb lenne ha bemennénk a kórházba.- mondta és betakart
-Mi ez itt? A kandi kamera? Mi van veled? Mit akarsz még tőlem?
-Csak bocsánatot....
-Már megvolt....
-Én csak..nem csak ezért jöttem.- mondta
-Hanem miért?- kérdeztem
Buck szótlanul mászkált a szobámban majd hirtelen megakadt a szeme a focilabdán és mosolyra húzódott a szája.
-Szóval igaz..- mondta és felvette a labdát
-Mi igaz? Tedd azt le. -szóltam rá
-Nem teszem le. mondta
-Hogy mit mondtál? Hogy merészelsz.....- kezdtem bele
-Tudtommal nekem szántad nem igaz?- vigyorgott
-Mi ütött beléd, miről beszélsz?
-Velem találkoztál volna ma 6 órakor.- mondta
-Mivan? Miről beszélsz? Te megőrültél?
-Nem, én vagyok az Gail.- indult el az ágyam felé
-Az nem lehet..lehetetlen..
-Don vagyok.
-Na persze...hogy merészelted feltörni a chatemet? A beszélgetéseimet? Miért akarod tönkre tenni az életemet?- könnyek gyűltek a szemembe
-Hogy mi? Nem, Gail. Én vagyok az, tényleg. És az amit írtam mind igaz, minden igaz, az érzéseim, minden amit leírtam.- mondta
-De...ez lehetetlen. Én mindent elmondtam neked. A titkokat amiket még Cruz sem tud, az érzéseimet, a gondolataimat... Életem legnagyobb hibája volt.- mondtam
Hihetetlen volt , nem akartam hinni a saját fülemnek. Azzal az emberrel beszélgettem egész végig akit a világon a legjobban gyűlöltem de ezek szerint akibe szerelmes voltam.
-Nem, én azt nem csinálom..- mondtam
-Gail, ha igaz amit írtál akkor most nem hátrálsz meg.
-Miért? Mit írtam?- nyeltem egyet
-Azt hogy szeretsz..
-Ilyet én nem mondtam.
-De gondoltad.- mosolygott majd közelebb hajolt hozzám
-Nem, kérlek..- kezdtem bele de Buck óvatosan a számra tapasztotta az ajkát ás gyengéden csókolni kezdett.
Egy kis hatásszünet után ellöktem magamtól
-Nem, ez így nem helyes. Én utállak téged és te is engem.- mondtam
-Én nem utállak.- mondta és megfogta a derekamat majd közelebb húzott magához és újra megcsókolt
Most tovább hagytam de egy kis idő után újra elhúzódtam tőle.
-Gail, nem haragudhatsz tovább rám. Életem legnagyobb hibája volt az hogy téged...
-Csitt.- tettem az ujjamat a szájára-Komolyan mondta azt amit mondtál?
-Melyikre gondolsz? Azt hogy bocsánat és örökre a szolgád leszek csak bocsáss meg mert szeretlek?
Felnevettem.
-Tessék? Mit is mondtál?
-Azt hogy szeretlek.- mondta és játékosan felemelt majd megcsókolt
-Én viszont gyűlöllek.- csókoltam vissza
-Nem baj, az egy szenvedélyes érzés...- beletúrt a hajamba majd vadul csókolni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése