A véletlen nem létezik 9. rész Sarokba szorítva

Meglepetés. :) :) :) Bónuszként elhoztam a Véletlen nem létezik  9. részét :) szóval igazán nincs miért panaszkodnotok ;) Igyekszem írni :)

Minden jót és vigyázzatok magatokra! :)

A véletlen nem létezik

9. rész

Sarokba szorítva

“Bármilyen félelmet le tudsz győzni, ha erre felkészíted a tudatodat. Emlékezz, a félelem nem létezik máshol, csakis a tudatodban!”

Ijedten meredtem rá, és mikor óvatosan megérintette az arcomat, felszisszentem.
-Csak nem fáj?- kérdezte
Elhúztam a fejemet a kezétől, majd lehunytam a szememet.
-Azt hitted hogy ilyen hamar megszabadulsz tőlem?- kérdezte gúnyosan
Zihálni kezdtem és újra pánikba estem. Előjött bennem a rettegés, attól féltem hogy újra bántani fog..
-Mike?- hallatszott egy hang a hátam mögül
Alistair állt a szobám ajtajában.
Mike ránézett és óvatosan magához húzott, majd egy apró csókot nyomott a homlokomra amitől felszisszentem.
Alistair mögött megjelent Nick is, aki furcsa tekintettel nézett Mike-ra, majd elindult felém.
-Lana? Ő meg kicsoda?- kérdezte
-A férje vagyok, inkább te kicsoda vagy!?- nézett végig rajta lenézően
Nick meglepetten nézett rám, én pedig próbáltam lenyelni a könnyeimet amelyek kifakadni kezdtek. Kibontakoztam Mike öleléséből és elindultam a folyosó ellenkező irányába.
Mike utánam se nézett, hanem Alistair felé fordult és beszélni kezdett vele.
Nick azonban utánam jött és gyengén megfogta a jobb kezemet.
-Lana.- szólt utánam és óvatosan maga felé fordított- Miért nem mondtad el?
-Mert nem. Különben sem tűnt úgy, hogy izgatna téged.- szűrtem a fogaim között a könnyeimmel küzdve
-Lana, túlságosan jól ismerlek téged. Miért néztél rá ennyire...nem is tudom, rettegés ült ki a tekintetedre.- mondta elborzadva
Az ajkamba haraptam majd lehajtottam a fejemet.
-Minek jöttél vissza Nick? Már semmi nem olyan mint régen.- mondtam
-Azt hittem ezen már túl vagyunk.- mondta
-Nem, és soha nem is leszünk túl rajta. Elhagytál engem Nick, és ezt soha nem fogom megbocsájtani.- mondtam
-Miért mondasz ilyeneket? Mi történt veled?- Nick szemei meglepettek voltak és mintha valamitől megijedt volna
Felnéztem rá és halkan a fülébe suttogtam.
-Igazad volt. A legjobb ha kimaradsz az életemből.- suttogtam
-Lana...- kezdett bele- Én nem hiszek neked. Mit mondott ez az alak hogy ennyire megváltoztál? Mit csinált veled?- kérdezte
-Maradj ki ebből.- mondtam
-Nem, nem maradok ki ebből. Ha megint történik veled valami...- Nick ekkor megakadt
Ahogy a szemembe nézett mintha látta volna a sok hazugságot amit az imént a fejéhez vágtam.....mintha látta volna mindazt ami történt velem, és azt, aki ezt az egészet tette velem. Felismerte ha valakit akarata ellenére bántanak vagy kényszerítenek dolgokra, látta hogy az, akit mások a férjemnek neveznek, valójában milyen ember.
Mert a világon senki nem ismert jobban mint a legjobb barátom.
-Ő tette. Igaz?- kérdezte
Lehunytam a szemem.
Nick megsimította a sérült arcomat és közelebb húzott magához.
-Egyszer már megígértem neked hogy vigyázok rád, és ezt be is tartom. Soha nem engedem hogy még egyszer egy ujjal is hozzád érjen. Hallod, Lana? Soha többet.- mondta
Némán figyeltem őt, nem mertem megszólalni, de Nick kemény és határozott arca egy kissé megijesztett. Mintha ölni is képes lett volna, furcsa elszántság és bosszú fénylett a szemében amit még életemben nem láttam.
-Lana.- hallottam Mike hangját Nick háta mögül
Nick megfordult és mintha védőn állt volna elém, megszólalt:
-Most el kell vinnem innen.- mondta keményen Nick
Mike furcsán nézett rá.
-Már miért kéne?
-Dr. Carter szólt hogy vigyem őt a kettes vizsgálóba mert a röntgen talált valamit a fejében a baleset miatt. valószínűleg a hatalmas ütések amelyek a fejét érték, nyomot hagytak és súlyos károsodást is okozhatnak. Ön nem tudja mi történhetett vele?- kérdezte Nick
Megszorítottam a kezét.
Mike furcsán nézett rá.
-Már honnan tudnám? Egyáltalán ki a fene maga?- kérdezte Mike
-Az lényegtelen.- mondta Nick
-Szóval mit is akarnak csinálni a feleségemmel?
-Mint mondtam..- indult el Mike felé Nick- Meg kell vizsgálni.
-Ennek most örülnöm kéne? Maga szerint biztos kezekben van és nem kell féltenem?- kérdezte Mike
Nick gúnyosan felnevetett.
-A legnagyobb biztonságban.- mondta
Mike rám nézett majd jelentőségteljesen végigmérte Nicket, aki fölé tornyosult.
Ijesztően festett ahogy rá nézett, még soha nem láttam ilyennek.
Féltem hogy olyat tesz amit később megfog bánni, elvégre nem ismeri Mike-ot, nem tudja kivel áll szembe és hogy mire képes, ha valaki az útjába áll.
Alistair megfogta Mike vállát majd megszólalt.
-Gyere.- érzékelte a furcsa feszültséget köztük
-Máris megyek Alistair.- mondta Nicket bámulva-És várhatóan meddig lesz bent?
-Ameddig szükséges.
-Ki vagy te hogy megmondd..- kezdett bele Mike
-Menni készült nem?- kérdezte Nick
Mike lenézően végigmérte őt majd újra megszólalt:
-Egy közönséges közmunkásnak, egy mentősnek nem kéne hogy ekkora szája legyen, főleg nem azokkal szemben akiknek nagyobb hatalmuk van, mert megüthetik a bokájukat.- mondta
-Ebből látszik hogy nem ismer.
-Nem is bánom.- mondta gúnyosan, majd rám nézett- Majd még találkozunk. Szia drágám.- köszönt el, majd a csokrot ledobta az egyik székre és hátat fordított majd elment
-Ez meg mi volt?- indult el felé Alistair
Közelebb léptem Nickhez, és megfogtam a kezét.
-Semmi, csak gondoltam megismerkedek vele.- mondta Nick
-Megismerkedsz? És mi az hogy nagyobb baja is lehet? Hogy találtak valamit a fejében? Ezt miért csak most mondod?- idegeskedett Alistair
-Nyugodj meg, Nincs semmi baja, csak azért mondtam hogy elvigyem őt a közeléből.- mondta
-Miért kéne elvinned őt a közeléből?
-Azért mert nem olyan ember, mint amilyennek mutatja magát.- mondta és közelebb húzott magához
Alistair furcsán nézett rá, majd a hátunk mögé pillantott, ahol megjelent Lisa.
-Mi a  baj?- hallottam a hangját a hátam mögül
-Itt volt Mike.- mondta Alistair
-Hogy mi? Hol van most? Én...- kezdett bele Lisa és elindult a folyosón, mire Nick megragadta a kezét
-Elment.
-Hagytátok elmenni? Hogy hagyhattad?- nézett rám
-Ti mit tudtok amit én nem?- nézett végig hármunkon
-Semmi olyat amit tudni szeretnél.- mondta Nick
Lisa dühösen nézett rá.
-Neked elmondta?
-Nem.
Lisa rám nézett.
-Nem kellet elmondanom.- suttogtam
-Rájöttem anélkül is.- fejezte be Nick
-Akkor szépen elmegyünk a rendőrségre.- mondta Lisa
-Nem. Nem megyünk el.- mondtam
Lisa egyre dühösebb lett.
-Meg akarsz halni?- kérdezte
-Hát pont ez az, Lisa.- estem kétségbe- Hát nem látod?  Teljesen sarokba szorított, nagyon jól tudja hogy nem tehetek ellene semmit, és ez az igazság. Nincs esélyünk ellene. Ha börtönbe is csuknánk, megtalálná a módját hogy kiszabaduljon és bosszút álljon mindannyiunkon.- mondtam
-Nem vagyunk olyan sebezhetőek mint azt gondolja.- mondta Lisa
-Dehogynem. Megölne mindnyájunkat.- mondtam
-Tessék? Szóval ti azt állítjátok hogy Mike... a férjed tette ezt veled?- nézett végig rajtam Alistair
-Ezt inkább folytassuk a kórteremben.- mondta Nick és bevezetett a szobába majd becsukta az ajtót.
-Miért nem mondtátok el?- kérdezte
-Pont emiatt. Te is veszélybe kerülhetsz.- mondtam
-Ne nevettess Lana.- mondta
-Nem ismered őt.- mondtam
-Ezt pedig nem úszhatja meg...ugye te is tudod?