Vakáció extrákkal 9. rész Este...és ami utána van

Mizujs Drágáim? Hoztam nektek egy új részt közkívánatra a  vakáció extrákkalból :) Remélem azért valamennyire örültök. A minap kiraktam egy szavazást hogy szeretnétek e Novella író versenyt, és amennyiben igényt tartanátok rá arra kérlek benneteket hogy jelentkezzetek és szavazzatok :) Ha lesznek visszajelzések elkezdem a munkálatokat. Kommentben vagy Chaten  írjatok :)

Addig is jó olvasást!

Vakáció extrákkal

9. rész

Este...és ami utána van

"Milyen gyönyörűséges, milyen kacér és magabiztos! Egyetlen pillantásával porba tudja sújtani, és ezt ma este már többször meg is tette"

Nem akartam azt mondani hogy épp aludni próbáltam, így hát egy barátságos mosolyt erőltettem az arcomra.
-Nem, dehogy. Gyere csak be.- álltam félre hogy betudjon jönni majd elindultam a kanapé felé
-Köszi.- lépett be, majd becsukta magam mögött az ajtót- Hol van Sam és Rory? Azt hittem már visszajöttek.- jött utánam
-Nem rég mentek el, bementek a városba bulizni.- forgattam a szemem mert fogalmam se volt arról hogy a fenébe lehet nekik még ennyi energiájuk...
-Az nem semmi, jól bírják.- ült le mellém
-Nekem mondod? Lassan már nem tudok velük lépést tartani.- nyomogattam unottan a távirányítót
Greg nevetni kezdett.
-Pedig néha rád is rád férne egy kis szórakozás. Azért jöttél, nem igaz?- mosolygott
-De, de nem rögtön az első nap mikor hulla fáradt vagyok. Először ki akarom pihenni magam és csak utána szórakozni.
-Nem lehet hogy Tom miatt van az egész?- nézett rám- Hogy nem akarsz ki mozdulni?
-Mi? Hogy nem akarok elmenni? Ugyan már...- nevettem fel zavarodottan
-Nem, az hogy nem akarsz vele találkozni.
-Hát igen, miért akarnék vele találkozni?- néztem rá értetlenül
Nem akartam tovább boncolgatni a témát, egyrészt azért mert semmi kedvem nem volt szembesíteni magamat azzal hogy Tom alias Mr. Töketlen legújabb és legfrissebb prédája vagyok és valószínűleg nem áll le addig míg én nem állok meg neki, másrészt pedig azért mert elaludtam ott helyben.
-Nem tudom. Mondd meg te...- nézett rám komolyan
-Greg, mi a...- kezdtem bele de félbeszakított
-Itt volt nálad?
-Kérlek hagyjuk ezt.- hunytam le fáradtan a szememet
-Nem Ann, ő nem olyan mint amilyennek mutatja magát- mondta Greg- Sokkal rosszabb. Megbánthat téged és azt nem akarom. Benne nem lehet megbízni..
-Engem nem kell féltened Greg, nagyon is jól ismerem a fajtáját, tudok vele bánni.- mondtam
-Biztos vagy benne? Látom hogy nézel rá.
-Miért? Hogy nézek rá?- nyitottam ki bosszúsan a szememet és felálltam
-Én csak azt szeretném hogy legyél egy kicsit óvatos, nincsenek hátsó szándékaim.- tette össze a két tenyerét mintha csak imádkozna- Még csak egy napja ismerlek de esküszöm még soha nem  találkoztam hozzád hasonlóval.
-Látod Greg?! Az olyanok mint Tom, mindig ilyen dumával kezdik. Mégis mit akarsz elérni, én milyen vagyok?
-Teljesen más mint a többi. Gyönyörű vagy de nem érdekelnek a fiúk, nem hívod fel magadra a figyelmet, megpróbálsz a háttérben maradni mégis, talán mindenkinél jobban szeretnél egy kis törődést hogy igaz szerelemből szeressenek téged. Ezt szeretnéd, nem?- fogta meg a kezemet és leültetett maga mellé
-Sokszor elgondolkodok azon hogy mi az ami igazán boldoggá tenne.- mondtam halkan
Greg arcán egy mosoly jelent meg.
Különösen éreztem magam, Gregnek igaza volt, alig egy napja ismertük egymást , máris olyan mintha mindig is barátok lettünk volna. Ő kiismert engem, én pedig őt, kell ennél több!? Máris túl fontos lett számomra.
Olyan volt mint Rory és Sam, olyan akiben meglehet bízni és számítani lehet rá.
Fogalmam se volt mikor gondoltam így legutóbb egy hímneműre.

*Ann*

*Rory*

-Szerinted ciki hogy nem emlékszem a srác nevére? Nem tehetek róla, annyira kacifántos.- toporzékolt Sam mellet Rory miközben várták a két fiút a szálloda bárjában
-Annyira nem.- vont vállat Sam majd beleivott a narancslevébe
Rory csak ekkor vette észre.
-Sam, te mióta iszol este narancslét?- kérdezte, mire Sam csak mosolygott
-Most óta. Muszáj józannak lennem ha komolyan akarok beszélni Billel. De tőled meg se kérdezem hogy miért nem iszol valami rendeset...
Rory felemelt fővel a szokásosat kezdte mondani.
-Maradok a kólánál. Én tudok alkohol nélkül is bulizni.
-Igen, tudom. Meg se kellet volna kérdeznem.- fordult vissza a pult felé Sam
-A pasik miért késnek folyton a randikról?-szólalt meg Rory és fürkészni kezdte a termet
-Hát mert azt hiszik ha lóg valami a lábuk között, akkor bármit megtehetnek.- mondta Sam
-Ahha..- vigyorgott Rory majd felcsillant a szeme- Ott jön.
Sam követte a pillantását.
-Most már eszedbe jutott a neve?- vigyorgott gonoszul Sam
Rory elvörösödött.
-Nem, de nem baj, megkérdezem tőle.
-Hogy mi?- nevetett fel Sam- Te tudod....- fordult el, mire Rory oldalba vágta
-Sziasztok.- köszönt mosolyogva a fiú, majd adott Rorynak két puszit
-Szia.- mosolygott kínosan Rory, majd vakarni kezdte a tarkóját
-Valami baj van?- kérdezte a srác
-Hát öhm..nem..csak egy picit szégyellem magam..
Sam felnevetett.
-Miért? Mi a baj?- nézett rá komolyabban
-Hát tudod..- kezdett bele Rory- Annyira elbűvölt az a gyönyörű szemed és a hangod, hogy elfelejtettem a nevedet.
Sam újra hangosan felnevetett.
A srác furcsán nézett Roryra de ő is mosolyogni kezdett.
-Semmi baj, előfordul, köszönöm a bókot.- nevetett fel- Sebastian vagyok.
-Sebastian, ahhhaaaa...- nyújtotta meg a szót Rory
-És ezt volt olyan nehéz megjegyezni?- hajolt közelebb hozzá Sam
-Cssss.- intette le Rory- Akkor nehéznek tűnt.- mondta majd vigyorogva visszafordult a sráchoz
-Akkor? Hova megyünk?- karolt bele Rory
-Nem is tudom, Szeretnél táncolni?- pörgette meg Roryt aki mosolyogni kezdett majd Samhez fordult
-Itt hagyhatlak?- kérdezte
-Persze... csak..
-Mi a baj?
-Nem tudom hol van Bill. Lehet hogy nem is akar találkozni velem, csak nem merte a szemembe mondani..- kezdett aggodalmaskodni Samantha
Rory elmosolyodott.
-Nem hiszem.- nézett Sam háta mögé mosolyogva
Sam követte a tekintetét és meglátta az egyedül ácsorgó Billt a tömeg kellős közepén és ő is elmosolyodott.
-Akkor én megyek is.- mondta Rory- Jó szórakozást.- adott egy puszit Samnek, majd újdonsült barátjával elindult a táncparkett felé és el is tűnt a sok ember között.
Sam vett egy nagy levegőt és elindult a fiú felé. Félt hogy valamit rosszul fog csinálni és a srác ott hagyja őt egy szó nélkül. Látta Bill arcán hogy egy kicsit kétségbe van esve, így ő is kezdett pánikba esni.
"Mi lesz ha....Na jó, elég.." Megálljt parancsolt magának és kifújta a levegőt. " Nem lesz semmi baj, nem lesz semmi baj..." ismételgette magában, mígnem odaért a fiúhoz, aki szótlanul meredt rá.
-Szia.- szólalt meg Sam
-Szia.- motyogta Bill- Bocsi hogy késtem, de..- kezdett bele de Sam közbevágott
-Semmi gond, megértem. Az ilyen fontos ember mint te, még nyaralás közben sem pihenhet igazán. Gondolom rengeteg dolgod van.- hadarta Sam
Bill halványan elmosolyodott.
-Nem, defektet kaptam.- mosolygott
Sam érezni kezdte ahogy elönti a forróság.
-Csak vicceltem.- nevette el magát Bill- Ugye nem haragszol?
Sam furcsán nézett rá, nem értette a hirtelen jött hangulatváltozásait, csak úgy mint Annél. Bill olyan volt  mint Ann, egyik pillanatban világvége hangulata van, máskor meg ő a világ legboldogabb embere.
Ezt egyiküknél sem értette, sőt, gyűlölte ezt a tulajdonságukat.
-Nem, nem haragszom. Én csak ezt hittem...- kezdett bele Sam
-Semmi gond.- mosolyodott el a fiú- Felkérhetlek egy táncra?- nyújtotta a kezét
Sam elvigyorodott.
-Ki nem hagynám!

*Rory*

*Ann*

Három negyed nyolc volt, én pedig már nagyon éhes voltam. Felálltam a kanapéról és lekapcsoltam a TV.t, majd elindultam az ajtó felé. Csöndben akartam  lemenni az étterembe, nehogy a majdnem szomszédom észre vegyen. Össze szorítottam a fogamat, és óvatosan kinyitottam az ajtót. Lábujjhegyen kiléptem a folyosóra és megfordultam hogy becsukjam az ajtót.
Sikerült.
Elmosolyodtam.
-Szia Ann. Na hát, micsoda véletlen, mi mindig összefutunk.
Megfordultam és Tom önelégült vigyorával találtam szembe magam, amint lazán, egyik lábát a falnak döntve álldogál.
-Véletlen, mi? Na húzz el innen.- morogva elindultam a lift felé
Tom elrugaszkodott a faltól és követni kezdett engem. Lazán átkarolta a vállamat és beszélni kezdett.
-Nagyon csinos vagy.- mondta
-Mondtam már neked hogy idegesítő vagy és legszívesebben seggbe rúgnálak?- kérdeztem , majd megnyomtam a gombot
-Ne légy gonosz.- biggyesztette le az ajkát
-Hagyj békén.- mondtam, mire kinyílt az ajtó, én pedig beléptem a liftbe, ő pedig mellém
Felsóhajtottam.
-Alig várom az estét.- nyomta meg a gombot, mire elindultunk lefelé