Novella/ Élet a halál után 3. rész

Újra itt.. Meghoztam a Novellám 3. részét. Kicsit vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban... Ti hogy vagytok ezzel? Tényleg kíváncsi lennék a véleményekre.

Élet a halál után

3. rész

Úgy döntöttem belemegyek, kompromisszumot kötök magammal, és újra kiállom a próbát.. Próbát, a kezeléseket. Elvégre mi veszíteni valóm van, nem igaz? Kellemetlenségek.. eggyel több vagy kevesebb, mit számít.

Haza mentem és összepakoltam a szükséges holmikat, majd betelefonáltam a munkahelyemre és megmondtam Lorelnek hogy kényszerpihenőre kell mennem, kb. másfél hétre. Meglepődtem mikor a hangján aggodalmat éreztem, és veszekedés nélkül belement a szabadságolásomban. Már csak azt kellett kitalálnom hogy mit mondjak neki ha esetleg bejön a kórházba látogatni. Na jó, erre kicsi az esély, elvégre most hogy én sem vagyok bent, még több munka szakadt Lorel nyakába.

Talán jobb is így.

Kicsit megkönnyebbültebben léptem be újra a kórház ajtaján. Az orvos már várt...

-Nos Elie? Felkészült?  - mosolygott biztatóan

-Ha maga is.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra

Megmutatta a szobát ahol feküdni fogok, majd mikor elfoglaltam a helyem és átöltöztem, átmentünk egy vizsgálóba és  az orvos újra neki kezdett  a vizsgálatoknak.

Vért vettek, röntgeneztek, CT- re vittek.. meglepődötten tapasztaltam hogy nem említette még a kemoterápiát, bár örültem volna ha ez így marad, nem akartam újra félájultan és összerezzenve feküdni egy kórházi ágyon azon gondolkodva hogy vajon mit rontottam el hogy ezt érdemlem. 

Miért vannak folyton ilyen gondolataim..

-Egyenlőre készen vagyunk.  - lépett el mellőlem az orvos

-Igen?  - fogtam meg a kezem  - És.. a kemó..

-Holnap kezdjük el.. - nézett rám az orvos

Felsóhajtottam. Még van egy napom hogy felkészüljek rá... Lesz egy éjjel amikor kitudom aludni magam..

-Nyugodjon meg Elie. - fogta meg a kezemet az orvos

Egy mosolyt erőltettem az arcomra.

-Minden oké. - mondtam halkan, majd felálltam a székről és a nővérrel az oldalamon vissza sétáltam a szobámba.

Hangokat hallottam, majd mikor beléptem az ajtón, szembe találtam magam egy fiatal nővel, aki a mellettem lévő ágyban feküdt telefonnal a kezében.

Váltottam vele egy pillantást, majd befeküdtem az ágyamba.

-Jól van, most már leteszem. Szia, szeretlek.. - hallottam a nő hangját

Felsóhajtott, majd felém fordult.

-Szia, bocsi hogy nem tudtam bemutatkozni. - mosolygott  - Ness vagyok. 

Elmosolyodtam.

-Szia, Elie. - nyújtottam a kezemet, ám de a két ágy kicsit távol volt egymástól, így nem értem el

Felnevettem, majd felültem és közelebb mentem hozzá.

Kezet fogtunk.

-Ne haragudj, csak a vőlegényem folyton hívogat. - nevetett fel - Nincs is a városban, és kicsit ideges lett mikor megtudta hogy kórházba kerültem..

-Miért hoztak be?  - kérdeztem 

-Rosszul lettem  munkahelyemen. Elájultam és kicsit bevertem a fejemet. - mondta 

-Hát nem csodálom hogy aggódik. - mondtam

Ness elmosolyodott.

-És te? -  nézett rám mosolyogva

Ilyenkor mindig zavarba jövök. Részben azért mert kíváncsi lennék a reakciókra mikor megtudják az emberek hogy miért kerültem az orvosok kezei alá, részben pedig azért mert igazából féltem elmondani bárkinek is.

-Csak rutin vizsgálat. - vágtam rá rögtön

-Nem csodálom. Fal fehér vagy, és furcsák a szemeid. Jaj, ne haragudj.. - vágta rá rögtön

-Semmi gond . - mondtam

-Nem akartam, tényleg. - fogta a fejét zavartan

-Ugyan, semmi gond. - vágtam rá

Minden bizonnyal nem ő volt az első aki észre vette ezeket, csak az első aki ki is mondta.

-Tudják hogy mi bajod van? - kérdezte - Ne haragudj, semmi közöm hozzá.. 

Felnevettem. Igazán szórakoztató egy nőszemély.

-tényleg semmi gond. - mosolyogtam - Az a baj, hogy most jöttem egy újabb kivizsgálásra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg komoly bajom van..

Ness furcsán nézett rám.

-Milyen komoly bajod van? 

-Fogalmazzunk úgy, hogy még én sem tudom pontosan. - néztem rá

Ness bólintott, majd a tekintete az ajtó felé irányult.

Követtem én is, és ebben a pillanatban megláttam egy ismeretlen ismerőst az ajtóban állni.

Tom volt az.

Levegő után kapkodott, a homloka verejtékes volt. Valószínűleg rohant..

Meglepetten néztem rá, majd mikor a pillantásunk találkozott, Tom szeme riadt és meglepődött volt.

Megváltozott, mióta utoljára láttam. Magasabbnak és erősebbnek tűnt, a haja már nem szőke és raszta volt, hanem fekete és hosszú, lófarokba fogva. Izmos keze az ujjatlan trikóval jobban kivehető volt, tökéletes felsőteste izmokkal domborult. Sokkal jobban nézett ki, elámultam.

A bájos fiatal tinédzserből akit ismertem, igazi erős férfi lett.

-Szia drágám. - szólalt meg mellőlem Ness - Elie, szeretném bemutatni neked a vőlegényemet, Tom Kaulitzot!