Novella/Élet a halál után 1. rész

Sziasztok. Itt egy újabb több részes  novella, kíváncsi vagyok a véleményekre. Ti mit szóltok hozzá?  :D

Szereplők:

Elie Mitchell

Tom Kaulitz

Ness Howard

Bill Kaulitz

Élet a halál után

 1. rész 

Hogy is szokták mondani.. ja, igen, tudom már.. ha az ember elég fontos volt az életében, akkor halála után is emlékezni fognak rá. Ez vajon igaz? Sok ember meghal, pedig nem érdemli meg.. és sok ember él, akinek meg kellene halnia.. Annyi jó és rossz, igazságos és igazságtalan dolog van az életben.. de a legrosszabb az, hogy nem tehetünk ellene semmit, tehetetlenek vagyunk a sors ellen, nincs beleszólásunk semmibe..

Soha nem akartam másoknak fájdalmat okozni, megakartam felelni másoknak, ha rajtam múlott, inkább fájjon nekem sem mint egy másik embernek.. Önfeláldozó típus lennék? Lehet..

-Elie, segítsz egy kicsit légyszíves.. - rontott be az irodámba  a főnököm, Lorel

Levettem az olvasó szemüvegem, majd a kétségbeesett nőre pillantottam

-Mi  a baj? - kérdeztem

-Nem találom sehol sem a múlt havi bérpapírokat.. - nézett rám

Felsóhajtottam.

-Tegnap este tettem az asztalodra, én magam készítettem el csak is mert megkértél rá. Ugye nem azt akarod mondani hogy elvesztetted? -  bár Lorel a főnököm volt, néha úgy éreztem hogy az anyukája vagyok, de minimum a dadája. Teljes mértékben megbízott bennem, sokszor segítettem rajta, mindig szívesen fordult hozzám ha bajban volt, leginkább én készítettem el az összes papírmunkát amit neki kellett volna, mindezek ellenére soha nem volt hozzá egy rossz szavam sem. De néha szívesen megmondtam volna a magamét..

-Segíts kérlek.  - suttogta kínosan elvörösödve 

-Ez a dolgom.. - morogtam, majd felálltam a székből és kimentem az ajtón, elhaladva Lorel előtt, aki utánam sietett.

Kinyitottam az irodája ajtaját, majd az asztal felé vettem az irányt.

-Hát, ha néha rendet raknál az asztalon, talán könnyebben kiismernéd magad. - kezdtem kutakodni a hatalmas papírkupacon

-Elie.. köszönöm. Megmented az életemet. - huppant le megkönnyebbülten az  egyik székre

-Mit? Még nem találtam meg. - mondtam

-De úgy is megfogod. Nélküled én sem bírnám ezt az egészet. -  mondta

-Dehogynem. - hazudtam

Igaza volt, tényleg nem bírná nélkülem, elvégre van hogy én juttatom eszébe hogy esetleg néha be kell csukni a száját evés közben.. de ez mellékes..

Ekkor a kezem közé kaptam egy kék dossziét.. Bérpapírok...

-Parancsolj. -  nyújtottam felé a mappát

-Na végre. Nagyon köszönöm, látod, megmondtam hogy te megtalálod. - vette ki a kezemből, majd lerakta az asztalra

Furcsán néztem rá.

-Mehetek vissza dolgozni? Ma  hamarabb el kell mennem, emlékszel? És még be kell fejeznem a maradék papírmunkát. - mondtam

 -Miért? Hova mész? - lepődött meg

Égnek emeltem a szememet. Persze, ebből látszik hogy mennyire figyel rám, mikor hozzá beszélek.

-Orvoshoz kell mennem. Pedig mondtam neked. - indultam az ajtó felé

-Miért? Valami bajod van? Beteg vagy? -  kérdezte

-Pont emiatt kell elmennem.  - sóhajtottam fel, majd egy laza mozdulattal megfordultam és becsuktam magam mögött az ajtót

Bementem az irodámba és tovább folytattam  a papírmunkát, mikor is hirtelen újra kicsapódott az ajtó..

-Elie.. valami baj van? - kérdezte Lorel

Felnéztem rá.

-Miért? Nem kell aggódnod, mindjárt befejezem, meglesz bőven a határidőre.. - mondtam

-Nem arra gondoltam.. valami baj van hogy orvoshoz jársz? -  ült le aggódó tekintettel

-Nem tudom Lorel, most megyek kivizsgáltatni magamat. - mondtam fel se nézve a papírok közül

-De komoly dologról lehet szó, nemde bár? - kérdezte

-Nézd, Lorel.. - tettem le a szemüvegemet - Nem tudom, majd kiderül.. - mondtam 

-Figyelj, ugye tudod, ha bármi van, rám számíthatsz.. - kezdett bele

-Igen, tudom, persze.. - válaszoltam, majd újra a papírok felé hajoltam

Nem telt bele fél perc, már csörgött a telefonja, mire felállt és intett egyet, majd kiment az irodából. 

Felsóhajtottam. Igazából próbáltam erősnek és keménynek mutatni magam, de kezdtem legbelül darabokra hullani. A munkám volt az egyetlen, ami egy kicsit elterelte a figyelmemet a nyomorúságos életemről..

-Nos, Elie.. - kezdett bele az orvos a szokásos hangnemben

-Baj van? -  kérdeztem

Az orvos váltott velem egy kínos pillantást, majd a papírokra meredt

-Igen.

Felsóhajtottam. Te jó ég...

-Mi a bajom? - kérdeztem

-Ha minden igaz, márpedig a leletek ezt mutatják, Önnek   egy kisebb méretű agydaganata van, nem rossz indulatú, de óvatosnak kell lennünk.  - mondta

-Agydaganat?  - kérdeztem hitetlenül

-Igen.

-De.. ez mégis hogy lehetséges.. - kezdtem bele kétségbeesetten 

-Nos..-   felsóhajtott az orvos - Ez bármitől kialakulhat, de ne aggódjon, szerencsére időben észrevettük, így nem lehet komolyabb szövődmény. 

-De.. és lesznek majd valamilyen kezelések, nem? - kérdeztem

-Természetesen. Már holnap elkezdjük a kemoterápiát . - mondta

-Kemoterápiát? - egyre jobban kétségbeestem

-Nyugodjon meg. Csak egy pár kezelésről van szó. - indult el az asztala felé, majd lerakta a dossziét

-Pár kezelés? De mi lesz akkor.. - kezdtem bele

-Elie.. ne aggódjon, nem lesz semmi baj. 

Nem lesz semmi baj, ezt a mondatot soha nem felejtem el. Ezt fél évvel ezelőtt hallottam legelőször. 

És tessék.. fél év után közlik az emberrel hogy tévedtek, pontosan egy évem van hátra hogy elintézzem a dolgaimat, mielőtt örökre befejezem földi pályafutásomat.