Vakáció extrákkal 21. rész Szerelmes?!

Sziasztok :) Végre itt, méghozzá a Vakáció extrákkal legújabb részével. Olvassátok egészséggel, és ne feledjétek a komikat sem. Minden jót, és kitartás a sulihoz :)
UI: Bocsánat hogy ilyen rövid rész lett, de sajnos már nincs valami sok a füzetemben sem, írnom kéne. :D Remélem azért még így is élvezhető :) Igyekszem a folytatással. 

Vakáció extrákkal 

21. rész

Szerelmes?!

"Bármi is az igazság szerelem tekintetében, annyi biztos, hogy van barátság első látásra."

-Baj van? Gyere, ülj le. - óvatosan átfogta a derekát, majd megfogta a kezét és leültette  az asztal melletti székre - Hívjak orvost? Nagyon beütötted a fejed? 

-Izéé... - Rory nem tudott megszólalni a döbbenettől  - Vagyis nem, nem kell. Jól vagyok. 

-Biztos? -  guggolt le elé és felemelte Rory fejét

Kedvesen elmosolyodott, majd félretűrte az egyik arcába lógó hajtincset és megszólalt - Nem akarom hogy  ennél nagyobb bajod essen.

Rory halványan elmosolyodott.

-Attól nem kell félned, tudok vigyázni magamra, bár néha kicsit szerencsétlen vagyok.  -  nevetett fel 

-Csak egy picit. - helyeselt Georg mosolyogva

Rory nevetve lehajtotta a fejét, majd elgondolkodva becsukta a szemét

Első benyomás? Számít egyáltalán?  Hány éve volt utoljára szerelmes? Nem, nem nyugalom. Az már rég baj ha ilyeneket kérdez magától. Mi az hogy szerelmes? És mi köze egyáltalán Ő hozzá? Elég rossz úton halad... Mégis hogy gondolhat rögtön ilyesmikre? Nem, lehetetlen...

Rory nagyot sóhajtott, majd kinyitotta a szemét és felállt.

-Biztos hogy minden oké? - állt fel Georg is

-Igen, semmi gond.. tényleg. - bólintott Rory

Georg halványan elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta.

-Georg vagyok. - fogott vele kezet

-Szia, örülök hogy megismerhettelek.  - mosolygott a lány - De ha nem haragszol, nekem most mennem kell. - engedte el a fiú kezét, és a lépcső ház felé vette az irányt, Georg azonban elkapta a kezét, és megszólalt.

-Várj. Hogy hívnak? - kérdezte

Rory elmosolyodott.

-Rory. - mondta, majd elindult le a lépcsőn

*Rory*

*Ann*

-Na, ott jön. - indultam el Rory felé, majd átöleltem - Te lány, hogy a fenébe tudtál ekkorát taknyolni? Rendben vagy? Nem tört csontod? -  kérdeztem, majd átöleltem

-Semmi bajom, nyugi Ann. Most már nem kell halálra nyomnod. - nyöszörgött a karjaim között

-Bocsi. - engedtem el

-Jaj te lány, jó nagyot hasaltál. - nevetett fel Sam

-Köszi Sam, amúgy minden oké, megvan mind a 10 ujjam, és a fejem is a helyén van.  - morogta megjátszva Rory

-Csak hülyülök, tudod jól.  -bökte oldalba vigyorogva

-Mindig is szerencsétlen voltam, de nem hittem volna hogy egyszer is...áhh .... - Rory szemei csillogni kezdtek

-Szóval mi? -  kérdezett rá Sam

-Szerintem valami sztártalálkozó lehet ebben a hotelben. - mondta Rory

-Miért is? Ha az ikrekre gondolsz.. - kezdtem bele

-Nem, nem rájuk, hanem a basszus gitárosra.

-Honnan? - kérdezett rá Sam

-Honnan.. honnan, hát az együttesükből. Hogy is hívják, Tokio Hotel vagy mi... - magyarázta Rory

-Mit gondolkodtál ennyit? -  kérdezte Sam  

-Georggal találkoztál? Hol? - kérdeztem

-Mikor eltaknyoltam, ő szedett össze a földről. Te jó ég, nagyon megijedtem. - mondta Rory

-Georgtól? Nem cso.. - kezdett bele Sam, mire Rory leintette

-Nem, vagy is igen. Inkább úgy fogalmaznék hogy meglepődtem nem is kicsit. - mondta Rory

-Mi a fenét kereshet itt? Tudtommal ide csak az ikrek szoktak jönni. - mondtam

-Milyen jól értesült valaki. - kezdett piszkálódni Sam

-Ezt mindenki tudja. Biztos vagyok benne hogy sántikálnak valamiben. - mondtam

-Ugyan már, nem  kell rögtön a legrosszabbra gondolni. - szólalt meg Rory

-Náluk? Dehogynem. - mondtam

Sam vigyorogva oldalba vágott, majd egy kicsit komolyabb tekintettel a hátam mögé pillantott.

Követtem a tekintetét.

Greg..

Kelletlenül hajoltam a legjobb barátaim felé.

-Most nem akarok vele beszélni. - mondtam

-Dehogynem . - vágta rá Rory

-Minek? Folyton csak kioktat. - mondtam

-És fordítva. Ugyan már Ann, tedd félre a büszkeséged és kérj tőle bocsánatot. - mondta Sam

-Jellemző, mindig én kérjek bocsánatot. - elindultam Greg felé, aki egy rövid pillantást vetett  velem, majd elfordult.

Megsértődött. Felsóhajtottam.

Nehezebb dolgom lesz, mint gondoltam. Miért mindig nekem kell utánuk futkosni...

Már épp megszólaltam volna, mikor valaki hirtelen elkapott hátulról és pörögni kezdett velem. Ijedségemben kapálózni kezdtem. Tudtam hogy  Tom szórakozik, így mikor végre lerakott a földre, szándékosan a lábára léptem. Nem mintha meghatotta volna, de nekem jól esett.

-Szia szépségem.  -  az arcát a  nyakamhoz szorította és apró puszit nyomott rá

Elhúzódtam.

-Mit akarsz már megint?  - kérdeztem

Tom elmosolyodott.

-Szeretnék bemutatni nektek valakit. - suttogta a fülembe